Koherencia rendszerek

Anyagi világ

Az evolúció egy szabályozott rendszer.

Koherencia

A környezet pozitív visszacsatolással jutalmazza a sikeres entitásokat. A sikeres még sikeresebb lesz, az erősebb még erősebb, a gazdag még gazdagabb, a népszerű még népszerűbb. Az entitás hat a környezetre, a környezet visszahat az entitásra.

A környezett negatív visszacsatolással szabályozza a populációt, ha probléma van. Korlátozza szaporodást fogyóban lévő erőforrások esetén, korlátozza a hibás entitások számát, és kiszűri a nem eléggé alkalmazkodó egyedeket és szervezeteket.

Az anyagi világ koherens, azaz, ha „A” objektum hat „B” objektumra, akkor a van egy visszahatás is, egy reakció, melyben „B” hat „A” -ra. Mondhatnánk demokratikusnak is a helyzetet.

A társadalmakban is hasonló a helyzet: ha a kormány nem jól kormányoz, akkor a nép leváltja a ciklus végén. A nép reagál, a környezet reaktív, és a társadalom is koherensen viselkedik – legalább is demokratikus társadalmakban.

Mentális világ

A mentális világban is általában koherens folyamatok zajlanak le.

A rossz érzést a szervezet próbálja elkerülni, visszaszorítani, a jó érzéseket fokozni.  A jó gondolatokat a ember tovább viszi, tovább gondolja, még jobbá teszi, végrehajtása előtt ellenőrzi a helyességét, a rossz gondolatokat elhessegeti magától, elveti, elfelejti.

Az érzelmi tér harmadik koordináta-tengelyét alkotó hit esetén viszont más a helyzet. A hit nem reaktív, a hit nem szabályoz, és a hit nem engedi a kontrollt sem. A hit nem dinamikus, a hit nem a valóság szituációin, hanem hittételeken alapul.

Ha a nép hisz egy kormányban, akkor elhiszi, a hazugságokat, elhiszi, hogy a bajokért nem a kormány, hanem egy kisebbség a felelős (faji, vallás, nyelvi stb.), esetleg az ellenzék (amelyik amúgy rámutat a kormány hibáira).. A kormány okozza a problémát, de a reakció nem rá, anem az általa megnevezett kisebbségre irányul. A hit nem koherens, a hit inkoherens. Mondhatjuk azt is, hogy a hit diktatórikus. Mindent a káté diktál, függetlenül az érzésektől és értelemtől.

Inkoherencia

Az inkoherens (antidemokratikus) rendszerekben a vezérlés dominál, a koherens (demokratikus) rendszerekben a szabályozás.

Az inkoherens rendszerben a negatív- és pozitív visszacsatolás helyet cserélnek. Az előző politikai példánál maradva: a rossz kormánynak vissza kellene szorulnia, de a nép a kisebbség ellen fordul és a kormányt erősíti, mert megvédte őket a gonosz kisebbségtől. Pozitív visszacsatolás lett a negatívból: az erős és agresszív kormány még erősebb, még agresszívebb lett. Az ellenzék, aki a hibát javítaná, bűnbakká vált, és a választók is őket hibáztatják és ellenük fordulnak, azaz negatív visszacsatolás lett pozitív helyett.

Nem csak a politikai vagy vallási hit, hanem az eszmék is hasonlóképpen viselkednek. Ez független attól, hogy az eszme tartalma pozitív vagy negatív. Az eszmében hívőket nem érdekli az esetleges gondolati vagy érzelmi oppozíció az eszmével szemben, sőt, kerülik a vitákat, a konfrontációkat, melyek, ha mégis bekövetkeznek, inkább dogmákká változtatják az eszméket. Az eszmék nem engedik a való világ kontrollját, ellentétben a munkahipotézissel, mely bizonyos szempontból hit jellegű, de nem abszolút hit, hanem valószínűségi alapú, és kimondottan igényli a hipotézis kontrollját a véglegesítése előtt.

Az eszmék inkoherenciát visznek be a koherens rendszerekbe.

Ugrás az evolúcióban

A valós, koherens világban sok a kontroll, kis változásokkal megy az evolúció előre. Az inkoherens rendszer egyre jobban eltávolodik a tényleges valóságból, és az inkoherens (szürreális) szituációk fokozódásával egyre nő a feszültség a virtuális, hit alapú világ és a valóság között. A feszültség átlép egy tolerancia határt és erős korrekciós folyamatokat indít (átlép a feszültség egy motivációs ingerküszöböt), mert gyors változást észlel a valóság.

Koherens és inkoherens rendszerek együttélése

A két rendszer közötti feszültséget a valóság gyors és váratlan változásai és a hittételek, a káték kőbe vésett, régi és idejétmúlt állításai okozzák. A káték időnkénti „modernizálása” vagy aktualizálása esetén a valóság és a hit által lefestett valóság közti különbség csökken.

Ezt a kiigazítást nem csak a külső eszmék és hittanok vezérei, kezelői teszik meg, hanem az emberek vagy szervezetek is a saját eszméikkel (elveikkel, belső szabályaikkal).

Ez a taktika a hatalmi és diktatórikus struktúrákban viszonylag hosszú kormányzást, az alávetetteknél a saját eszmék alakítása, a saját elvek puhítása szintén hosszabb együttélést tesz lehetővé.