Ha részt veszünk valamilyen társasjátékban, és különösen, ha ez egy sportvetélkedés, jó, ha ismerjük a szabályokat, mert különben biztosan veszíteni fogunk. Ha ismerjük a szabályokat, az még nem jelenti azt, hogy képesek is leszünk őket betartani, de legalább lesz esélyünk a győzelemre.
Ez az írás egy bevezető anyag, ezért meg kell elégednünk a legfontosabb jelenségek vázlatos felsorolásával, ezek indoklása, részletezése és példái terjedelmi okoból nem férnek bele írásunk kereteibe.
Az általános evolúciós törvények
Az Univerzumnak is vannak játékszabályai, ezek az általános evolúciós törvények. Egy társadalom is egy evolúciós képződmény, rá is vonatkoznak ezek a törvények, nem csak a galaxisokra, az atomi világra, a növényekre vagy az állatokra. Ha nem tartjuk be ezeket a törvényeket, akkor a társadalmunkat a történelem kirostálja, nem leszünk az evolúció nyertesei.
Az adaptív társadalom az a társadalmi forma, mely figyelembe veszi az evolúciós törvényeket, betartja a fejlődési szabályokat, nem próbálja ezeket áthágni vagy megkerülni.
Objektumok és entitások
Az evolúcióban anyagi objektumok vesznek részt, ilyenek a bolygók, az atomok, a vegyületek, a tárgyak, az élő szervezetek és azok társadalma is. Minden élő szervezet egy rendszer, tehát objektumok adott struktúrába szervezett rendszere. Az objektumok valamilyen funkciót töltenek be, néha többet is egyszerre. Az aktív evolúciós objektumok az entitások. Vannak egyedi entitások, és vannak csoportos entitások. Egy ilyen csoportos entitás egy társadalom is. Amikor egy entitásról beszélünk, akkor általában belehelyezzük egy környezetbe, ahol erőforrások vannak (táplálék, energia, tárgyak stb.) és vannak hasonló típusú társak is, akik hol versenytársak, hol szövetségesek.
Az evolúció fő folyamatai
A környezeti folyamatok általában destruktívak, a rendszert bomlasztják, rendezetlenné teszik. Az élő entitások és az evolúciós folyamatok ez ellen dolgoznak: konstruktívak, rendezettséget növelnek, elsősorban a saját szervezetük rendezettségét, másodsorban magának a környezet rendezettségét, harmadsorban annak a társadalomnak a rendezettségét, amelyben élnek.
A legfelsőbb evolúciós folyamat a környezet szelekciós folyamata. Az evolúcióban a környezet jelenségei kihívást jelentenek a benne található entitások számára. Azok az entitások maradnak életben, amelyek a kihívásokat elviselik, tolerálják a kihívások által okozott stresszt. Ezek az entitás-típusok (fajok) is átörökítik a génjeiket az utódaiknak, akik a környezet-tűrő génjeik miatt nagyobb számban fogják túlélni a kihívásokat, jobban fognak elterjedni. Minden utód a gén-mutációi miatt egy kicsit különbözik az őseitől, ezért a környezet változásait és újabb kihívásait sem egyformán fogják tűrni. Köztük is lezajlik egy természetes kiválasztódási (szűrési) folyamat
Az evolúció dialektikus: egy állapot megtartását, a semlegességet egy „pozitív” és egy „negatív” folyamat szintézisével oldják meg (tézis, antitézis, szintézis).
Az evolúció folyamatát a hatékonyság, a hatásfok növelés szándéka vezérli. Az az objektum a fejlettebb, amelyik egy adott funkciót kevesebb erőforrással valósít meg.
A fejlődés dialektikusan megy végbe.
Jobboldal
Van egy „agresszívan” fejlesztő, pozitív-visszacsatolt (pozitív) folyamat, mely az erőseket, jókat, fejletteket támogatja. A nagy nagyobb, az erős erősebb, a gazdag gazdagabb lesz. Gyorsítja a folyamatokat, ez az evolúció „gázpedálja”. Az orvostanban az ilyen hatást „szimpatikus” hatásnak nevezik. A rendszer komponenseit differenciálja, a különbségeket növeli. Ez a tulajdonság jellemző a hallgatóságot „megosztó” emberekre is. A folyamat alá- és fölérendeltséget, néha autokráciát okoz. A társadalomban ez a „jobboldal” szerepe. Ha nem csillapítjuk a folyamatot, akkor túlgyorsul, túlnő, túl agresszívvá válik, szétrázza a rendszert. A folyamat „erős kölcsönhatásokkal” tartja össze a rendszert, az erő a komponensek között egyenesen arányos azok távolságával. Ez a folyamat rövid-távú érdeket vesz döntően figyelembe.
Baloldal
Van egy óvatosan visszafogó, negatív-visszacsatolt (negatív) folyamat, mely az erőseket gyengíti, a gyengébbeket, fejletleneket viszont támogatja. A kicsi nagyobb, a gyenge erősebb, a szegény gazdagabb lesz. Lassítja a sebességet, ez az evolúció „fékpedálja”. Az orvostanban az ilyen hatást „paraszimpatikus” hatásnak nevezik. A rendszer komponenseit integrálja, a különbségeket csökkenti. Ez jellemző a hallgatóságot „integráló” emberekre. A folyamat egymás mellé rendelést, demokráciát segít elő általában. A társadalomban ez a „baloldal” szerepe. Ha nem gyorsítjuk, serkentjük az evolúciót pozitív módszerekkel, akkor ez a kiegyenlítő folyamat lelassítja és leállíthatja a rendszert. A folyamat „gyenge kölcsönhatásokkal” módosítja és „látja el” a rendszer struktúráját, az erő a komponensek között fordítottan arányos azok távolságával. Ez a folyamat hosszú-távú érdeket vesz döntően figyelembe.
Szakaszos fejlődés
Az evolúció szakaszosan fejlődik és mint mondtuk, dialektikus. Rövid változások, tranziens időszakok után stabil növekedési és fejlődési szakaszok következnek. A biztonságot a semlegesség garantálja, ezért a fent említett mindkét folyamat típusra egyidejűleg szükség van, hosszú távon ez az optimális megoldás.
Az evolúciós törvényeket a társadalomra alkalmazva, az előzőekből következik, hogy egy
- Mindkét politikai oldalra egyidejűleg szükség van.
- Az optimális társadalmi szervezet egy hierarchikus szervezet (egymás alatt elhelyezkedő, egymás melletti, demokratikusan kezelt entitás-csoportokkal).
- Nem szabad nagy különbségeket megengedni a rendszerben.
Autokrácia és demokrácia
Az emberekben (és igy a csoportjaikban is) benne van a hatalom iránti vágy és a demokrácia iránti vágy, és mindkettő genetikusan van kódolva. Azonnal érezzük, ha valami igazságtalanság, „antidemokratikus” dolog történik velünk, még akkor is, ha nem tudjuk éppen megmagyarázni, megindokolni.
Az összes erőforrás-kategóriára (az evomatikában 12 db kategória van) igaz az, hogy egy adaptív társadalomban
- nem szabad a nagy különbségeit megengedni, hogy
- uralni akarjuk őket, és aminek a
- „demokratikus” elosztásához ragaszkodunk, ha nem mi osztjuk el őket. Az erőforrások típusai (kategóriái):
Tér, idő, anyag,
energia, társak, jogosultság (hatalom, tulajdon, szabadság stb.),
folyamatok, vagyon (pénz), információ,
érzelem, hit vagy meggyőződés, gondolatok
Az evolúció eszközei
Mint láttuk, az evolúcióhoz szükséges, hogy legyenek mutációk (minél több, annál jobb), és legyenek gének (azaz evolúciós minták), melyek másolhatók.
Mutációk
A mutációk véletlenszerűen jönnek létre a természetben, és nagyon kicsit változnak az eredeti példányhoz képest. Ha nem így történne, akkor a csoport többi tagja kiközösítené az egyedet, mert nagyon különböző, „nem a mi fajtánk”. Emiatt jelentősebb változás csak több populációt követően alakul ki, azaz a változás, a fejlődés nagyon lassú.
Evolúciós minták
A mutánsok előállításához és az örökítéshez kellenek könnyen másolható objektum minták. Ilyenek például a kvarkok, a kémiai elemek, a biológiai gének, vagy ha a tárgyak evolúcióját nézzük, akkor a mintadarabok.
Mentális modellek
Természetes következménye a fejlődésnek az értelmes lények megjelenése, az agy és a mentális modellek kialakulása. Ez lehetővé tette a kulturális (más néven társadalmi) evolúciót. A mentális modellben a külvilág dolgainak, objektumainak mentális modell-egységek, memo-k felelnek meg. A memók a mentális modell alapelemei, génjei.
A külvilág folyamatai a gondolkodásban mentálisan modelleződnek, és a fejlődési folyamat kevés energiával, gyorsan szimulálható. A gondolkodás ki tudja szűrni az új „elképzelések” (mutánsok) közül a haszontalanokat, és csak azokat tartja meg, amelyek jóknak tart. Így a való világban csak ezeknek a gondolat-mutánsoknak a fizikai megvalósítására kerül sor. Egyszerű hasonlattal élve: aki nem gondolkodik, az sokszor elkészít valamit, véletlenszerűen próbálkozik, míg valami tényleg jót és használható példányt elkészít. Sok időt, anyagot, energiát használ el. A gondolkodó, okos ember viszont átgondolja és tervezi a tetteit. Vagy meglévő mintát (receptet) használ, vagy a komponensek tulajdonságait és az ok-okozati összefüggéseket ismerve megtervezi az adott objektumot. (Az evomatika fogalmaival élve: az ember elkészíti azt az objektumot, mely a célul kitűzött funkciót -lehetőleg optimálisan- megvalósítja.)
A fizikai evolúcióban a „jövő” fogalma ismeretlen, a történések a múlt eredményein (azaz az adott helyzeten, körülményeken) alapulnak és a pillanatnyi hatások szerint történnek.
A mentális evolúció lehetővé tette a jövő figyelembevételét (a tervezést). Ez egy kulcsfontosságú fejlemény, ugyanis, mint tapasztaljuk, a hosszú távú érdekek szinte mindig ellentétesek a rövid távú érdekekkel. A hosszú távú érdek az nem más, mint az elvi értelemben használt „érték” fogalom. Mást tennénk most, ha tudnánk, hogy mit hoz a jövő.
Célok és érdekek
Az evolúcióban cél a minél nagyobb hatás másra, a minél kisebb energiára való törekvés, azaz minél több szabad-energia leadása, majd a következő lépésben minél több energia felvétele, hogy minél többet ismét le lehessen adni. Ennek eredménye egy ciklikus folyamat.
Az evolúció nem ismer értéket, csak érdeket. Jó az, ami hatékonyságot növel, rossz az, ami hatékonyságot csökkent.
Evolúciós okok miatt az ember általában a pillanatnyi, rövid távú érdekei alapján cselekszik, ezért az adaptív társadalomban gondoskodni kell arról, hogy a hosszú távú érdek érvényesülni tudjon. Érdeke legyen mindenkinek, hogy a hosszú távú érdeket (értéket) figyelembe vegye. Érték-alapú társadalmat kell építeni, ami borzasztóan nehéz, és pont evolúciós okok miatt.
Fejlettségi szintek
Egy csoportos entitás (egy társadalom) is hasonlóképpen viselkedik, mint egy egyedi entitás (magánszemély). Preferenciái és céljai is hasonlóak, és ezek megegyeznek az általános, nem csak társadalmi szinten értelmezett preferenciákkal. A fizikai, kémiai, biológiaii entitások preferencia-típusai megegyeznek az ember személyes preferenciáival, és az adaptív társadalom kialakításánál ezt kétszeresen is figyelembe kell venni: az állampolgárok és csoportjaik (családok és közösségek) szintjén, valamint a teljes társadalom szintjén.
A társadalom folyamatai
Általános folyamatok
Az entitások célokat akarnak elérni, funkciókat akarnak megvalósítani. A célok nem mások, mint állapotok. Objektumok jellemzőinek (dimenzióinak) bizonyos értékei.
Az evolúcióban az érték-tartományok a meghatározóak, nem a pontos értékek. Az evomatikában minden dimenzióban a
- még nem megfelelő
- megfelelő (tolerálható)
- már nem megfelelő
alaptartományokat használjuk. Létezik az „optimum” fogalma is, de az evolúció lassú folyamat. Ha egy megoldás „megfelelő”, akkor általában használatba is kerül, nem vár az evolúció egy optimális megoldásra (mert annak keresése is erőforrás-felhasználást jelent), de a jövőben a megfelelőt a szervezet egy még-megfelelőbbre cseréli ki, ha a környezeti kihívás ezt igényli teszi.
Az értékek változtathatók, a változtatást (vagy megtartást) folyamatok végzik, általában tárgyakon. A folyamatok két fő tároló jellegű objektumban, térben és időben zajlanak. A tárgyak térbeli objektumok, az események és eseménysorozatok időbeli objektumok. A változások eseményeket, az események változásokat okoznak, ez a folyamat az esemény-lánc.
A változtatásokhoz és a folyamatokhoz erőforrások szükségesek. Objektumok, melyeknek az állapota változik, és hatás, mely változtatja az állapotokat. A változtatáshoz, hatáshoz energia és „módszer”, eljárás, algoritmus kell. Egy eljárás az egy minta, egy információs objektum, mely több, azonos típusú cél-objektumra alkalmazható.
Egy funkcióhoz részfunkciók tartoznak, a folyamatot részfolyamatok láncolata végzi el. Egy aktív láncszem, egy domén általában a következő részekből áll:
Az objektumokhoz mennyiségi és minőségi paramétereket rendelünk. Egy jó minőségű (hatékony) objektum hatása általában kiváltható több rossz minőségű (kevésbé hatékony) objektum használatával.
Társadalmi entitás folyamatok
Minden folyamat valamilyen funkciót valósít meg. Egy entitás akkor életképes, ha rendelkezik egy minimális funkció-halmazzal, vagyis működnek benne a funkciókat megvalósító folyamatok. Az evomatikában az erőket folyamatok valósítják meg. Egy entitás strukturális folyamatai biztosítják az entitás vázát, azaz komponenseinek helyét és viszonyát. Ezek az „erős kölcsönhatások” tartják össze az entitást. Az életfunkciókat a „gyenge kölcsönhatások” által működtetett folyamatok végzik.
Egy társadalmi entitás felépítése
Fő komponensei:
- Fal, határőrizet és immunrendszer
- fizikai védelmet nyújt,
- nem engedi be, ami káros, és nem engedi ki, ami hasznos
- kilöki a károsat, behozza a hasznosat
- Erőforrások (zöld)
- Anyagi, társas, szellemi
- Folyamatok (piros)
- Vezérlés, védelem, karbantartás, növekedés, fejlődés
- Belső szolgáltatások folyamata
- Külső szolgáltatások folyamata
- Központi menedzsment
Mára a világ eléggé összeszűkült. Nincsenek szabad erőforrások, és nincsenek teljesen önálló entitások sem. Globális munka- és feladatmegosztás van, az entitások az erőforrásaik döntő részét kívülről, társadalmi/állami és piaci szereplőktől szerzik be, de ezeket az erőforrásokat az entitás nem kapja ingyen. „Árut” kell termelnie, „exportálnia” kell, és ezért „pénzt” kap. Élete és fejlődése attól függ, hogy a megszerzett erőforrásaiból mennyit és hogyan használ fel saját céljaira (életszínvonal, gazdagság, biztonság, hatalom, jótékonykodás) illetve export termelésre, azaz szolgáltatások és termékek előállítására, fejlesztésére.
Egy társadalom egy elég nagy entitás, ezért az államirányítás, a belső kiszolgálás és a regionális és környezet külső kiszolgálása külön-külön szervezeteket, entitásokat igényel.
Összefoglalás
A fentiekben ismertettük, hogy milyen funkciókat kell megvalósítani egy társadalomban, hogy ne kerüljünk összetűzésbe az Univerzummal, az evolúcióval. Leírtuk, milyen játékszabályokat kell betartanunk, hogy elképzeléseink halmaza, a társadalomról és a környezetünkről alkotott mentális modellünk koherens legyen a valósággal. Ez a koherens társadalom az Adaptív társadalom elvei szerint működik.
Sas Tibor
224.07.18