Születésünkkor a világot készen kapjuk. Olyan amilyen, az Univerzumban az évmilliárdok alatt kialakult struktúrákon nem igazán tudunk változtatni. A világűr háttérsugárzása, a galaxisok és a Naprendszer, a tömegvonzás és a vízmolekula olyan, amilyen.  A zsiráf is olyan, amilyen, ezen sem tudunk igazán változtatni. Évmilliárdok és évmilliók alatt kialakult dolgokról beszélünk. El kell fogadnunk őket a maguk valóságában, és viszonylag hosszú időtávú változatlanságukban.

A társadalmi változások viszont sokkal gyorsabban változó struktúrák. Minden nap hatnak ránk a jelenségeik, és egy emberöltőn belül is akár többször megváltozhatnak. Sőt, megváltoztathatók. Azért, hogy élhető és harmonikus, de azért fejlődő világot alakíthassunk ki, ahhoz meg kell ismernünk az evolúció általános törvényszerűségeit, mert ez segíthet bennünket a mostani világ megértésében és egy jobb földi társadalom felépítésében.

Jelen tanulmány első részében nagy vonalakban felvázoljuk az evomatikai világkép legfőbb általános ismérveit, második részében pedig az evolúció legfontosabb és legérdekesebb, a mindennapi életünket is befolyásoló társadalmi vonatkozásait ismertetjük.

Mi az evomatika?

Sokszor felmerült az igény a társadalom fejlődésének számítógépes modellezésére. Egy modellező program megírható akkor, ha van az eredeti objektumnak valamilyen működési leírása, specifikációja. Az evomatika az a tudomány, mely kellő szigorúsággal

• egzakt módon leírja az evolúciós folyamat működését, majd
• elkészíti magát a programot, és
• szimulációkat végez a modellel.

A szimuláció a „mi lenne, ha” kérdésre ad mindig választ. Amilyen pontos a modellezés, olyan pontos a szimuláció eredménye is.

Az evomatika jelenleg a kvantitatív leírás fázisában van, de a kvalitatív modell tervezése is elkezdődött.

Az evomatika létrejöttét az a felismerés is inspirálta, hogy a különböző tudományterületek által vizsgált fejlődési jelenségek nagyon hasonlóak, azonos struktúrákat követnek. Az evomatika szerint ezek az analógiák nem véletlenszerűek, hanem törvényszerűek.

 

Az Univerzumban az idők folyamán különböző evolúciós környezetek és szintek alakultak ki (elemi részecskék, atomok, molekulák, fehérjék, élőlények, mentális modellek, társadalmak). Az evolúció felsőbb szintjein is igazak és működnek az alsóbb szintek törvényei, de ez fordítva nem igaz: a magasabb evolúciós szinteken új törvényszerűségek is megjelennek. Az összes szinten érvényes törvényekkel az általános evomatika, a konkrét megjelenési területekkel (atomfizika, csillagászat, kémia, növény- és állatvilág, közgazdaság, neurológia, pszichológia, szociológia, politika stb.) a speciális evomatika foglalkozik.

Az evolúciós struktúra mindennapi jelenlétét már sokan felismerték, és létrejöttek az olyan tudományos diszciplínák, mint például az evolúciós pszichológia és az evolúciós közgazdaságtan.

Az evomatika fő célja az evolúciós folyamat axiomatikus felépítése, azaz olyan egységes elmélet kidolgozása, melyben a (tudományos tapasztalat által igazolt) fejlődési törvények alaptörvényekre (axiómákra) visszavezethetők, és a matematikai logika eszközével is igazolhatók.

Jelenleg (2024. június) úgy látjuk, hogy az evomatika összes állítása összhangban van az eddigi tudományos tapasztalatokkal, ezekre támaszkodik és ezeket nem kérdőjelezi meg. Az evomatika segítségével sok (eddig megválaszolatlan) kérdés megválaszolható és sok, eddig függetlennek tekintett jelenség az evolúció keretébe beilleszthető, megmagyarázható.

Tapasztalatunk szerint sok olyan jelenség van, melyet egy tudomány-területen belül, annak saját eszközeivel nem, vagy csak nagyon nehezen lehet értelmezni és megmagyarázni. Számos esetben olyan általános evolúciós törvény húzódik meg a jelenség hátterében, melynek ismerete segít az adott kérdés megválaszolásában. Különösen igaz ez az állítás a társadalmi evolúcióra, mely az evomatika fókuszában van.

Az evomatika világképe

Ebben a fejezetben röviden áttekintjük az evomatika legfontosabb elveit, jellemzőit és megállapításait, amiket a további fejezetekben részletezünk. Reméljük, ez a gyors áttekintés jelentősen segíti a későbbiek megértését.

Az Univerzumban vannak kreatív és destruktív folyamatok. A kreatív folyamatok növelik, a destruktívak csökkentik a rendezettséget. Az élő szervezetek folyamatai kreatívak, a fizikai és természeti folyamatok általában destruktívak.

Az élő szervezeteknek le kell tudniuk győzni a destruktív folyamatokat, ha élni akarnak. Ha sokáig akarnak létezni, akkor még a versenytársaikkal is meg kell küzdeniük. Ennek az az oka, hogy az élethez erőforrások kellenek, és ezek általában korlátosak az adott környezetben. Ha az entitás (individuum vagy szervezet) nem akar vagy nem tud versenyezni, akkor más élőhelyet kell magának találnia.

Az evomatika szerint verseny esetén az az entitás győz, amelyik a rendelkezésre álló erőforrásokat a leghatékonyabban képes felhasználni. A győztes szervezet a saját tulajdonságait átemeli az utódaiba, így az utódai is a győztesek közé kerülnek. Ennek a folyamatnak a révén a fejlődőképes, adaptálódni tudó entitás-típus (Darwinnál: faj) szaporodik el legjobban. Tulajdonságai evolúciós előnyt jelentenek.

Az evomatika szerint az Univerzumban az evolúciós általános törvények minden rendszerre, szervezetre egyformán vonatkoznak. Ugyanaz az alap szabályrendszer érvényes az élettelen, tárgyi rendszerekre, mint a növényekre, állatokra, emberekre, vagy az emberek által létrehozott gazdasági, társadalmi szervezetekre, sőt, eszmerendszerekre és divatirányzatokra is.

Az evomatika szerint az univerzum moduláris, és nagyon kevés, egy hétköznapi ember által is áttekinthető és megérthető alapelemből építkezik. Ezek az alapelemek néha bonyolultak, de megérthetők, ha türelmesen vizsgáljuk és elemezzük őket.

Az evomatika szerint az anyagi világ objektumai „hatni akarnak” egymásra, ezen kívül minimális szabad energiaszint elérésére is törekszenek. Energiát adnak le, de ezután elkezdenek energiát felvenni, azaz „engednek magukra hatni”, hogy majd később ismét hathassanak másokra, újabb energialeadás folyamán.

Az evomatika szerint az evolúció nem más, mint egy erőforrás-menedzsment rendszer. Az erőforrások hosszú távon az őket legjobban, leghatékonyabban felhasználó entitásokhoz kerülnek.

Az evomatika szerint jó, pozitív dolog az, ami az evolúcióban előnyt jelent, rossz és negatív az, ami hátrányt. A fizikában ennek jele a vonzás és taszítás. Biológiai és társadalmi evolúciós szinten ezt a tényt rögzítik az érzetek, érzések is.

Az evomatika szerint egy adott jelenségnek rövid, hosszú és középtávon (mind térben, mind időben) eltérő, és általában ellentétes hatása van. Ami jó rövid távon, az általában nem jó hosszú távon. Ami jó lokálisan, az általában nem jó globálisan.

Az evomatika szerint az objektumoknak jellemzői, a jellemzőinek értékei vannak. Ezek összessége határozza meg az objektum állapotát. Egy állapot megváltoztatásához valamilyen erőhatás szükséges. Egy adott jellemzőre vonatkoztatva két objektum között feszültség lép fel, ha az adott jellemzőinek értékei különbözőek. Ez a feszültségkülönbség az objektumokra erőhatást gyakorol, és egy kiegyenlítő folyamatot indít el.

Az evomatika szerint a fejlődés lassú és gyors változások, evolúciós és revolúciós változások révén halad előre. Az előbbi fázisban a struktúra változatlan, csak a jellemzők értéke változik. Revolúció esetén maga a struktúra is változik, típusváltás jön létre.

Az evomatika szerint rekurzív, egymásba skatulyázott, egyidejűleg és párhuzamosan létező terekben tartózkodnak az objektumok.

Az evomatika szerint a rendezettség különbözőséget jelent. A destruktív folyamatok hosszú távon megszüntetik a különbségeket, a kreatív folyamatok képesek hosszú távon különbségeket előidézni és fenntartani.

Az evomatika szerint egy objektum különböző típusú komponensekből áll, ezek a típusok a kategóriák, az evomatika alaptípusai. Az erőforrások is objektumok. Az evomatika anyagi kategóriái: tér, idő, anyag, energia, rendezettség (információ), szereplő, folyamat, jogosultság. A mentális kategóriák: érzés, hit, gondolat. Az általános kategória (a fizetőeszköz) a társadalomban ma a pénz, de az atomi világban például az elektron a „fizetőeszköz”.

Az evomatika szerint az az entitás fejlettebb, amely egy adott térben, adott idő alatt azonos funkciót kevesebb anyaggal és energiával, de nagyobb rendezettséggel (információval) képes megoldani.

Az evomatika szerint a fejlettebb rendszer toleránsabb.

Az evomatika szerint egy adott állapotváltozáshoz, egy jelenség előidézéséhez többféle módon is eljuthatunk, de van egy bizonyos erőforrás-mennyiség (hatásmennyiség), mely alatt ez a változás nem megvalósítható.

Az evomatika szerint az entitások (a fizikaiak is, az atomi részecskék is) létezésre, biztonságra, társakra, hatásra és fejlődésre (azaz hatékonyság növelésre) törekednek.

Az evomatika szerint a kulturális evolúció a mentális modellek megjelenésével kezdődött. A mentális modell (érzés, hit, gondolkodás) tette lehetővé a „jövő” figyelembe vételét, a proaktív tevékenységet, a tervezést. A mentális modell (mentális világ) leképezi a valóságos világot, annak minden jelenségéhez egy mentális objektumot (memo) rendel. A való világ objektumainak, folyamatainak, struktúrainak agyunkban mentális modellek felelnek meg. A mentális modellek tették lehetővé az evolúció felgyorsulását.

Az evomatika megállapításai nem egyedi szereplőkre, hanem szereplők csoportjaira, statisztikusan értendők.

Az evomatika legfőbb célja segíteni olyan (lokális, regionális és globális) társadalom megtervezését és létrejöttét, mely figyelembe veszi mind az evolúció, mind az emberiség igényeit. Az ily módon előálló társadalmi forma koherens, a neve az evomatikában adaptív társadalom. (Néha a progresszív társadalom, koherens társadalom megnevezéssel is találkozunk.)

Az evomatika saját fogalmi rendszert épít fel. Az építkezéshez és állításainak logikai bizonyításához csak a saját axiómáira (alaptörvényeire) hivatkozik, nem használja fel társtudományok eredményeit. Használja viszont más tudományterületek eredményeit a saját következtetései igazságának ellenőrzésére és hitelesítésére.

Az evomatika nem foglalkozik az Univerzum létrejöttének körülményeivel. Az evomatika megengedi egy Termtő feltételezését.

Az evomatika megértéséhez ugyan nem vezet “királyi út”, de egy új világra nyit ablakot.

Sas Tibor
2024.06.12.