Hatás az a jelenség, ami megváltoztatja egy objektum állapotát.
Bevezetés
Az evomatika célja, hogy a fizikai, biológiai, mentális, társadalmi és gazdasági rendszerek működését közös fogalmi és matematikai keretben lehessen leírni.
Ehhez mindenekelőtt szükség van annak meghatározására, hogy mi tekinthető változásnak, hogyan írható le a változás, és miként mérhető annak mennyisége.
A hétköznapi gondolkodás gyakran összekeveri:
- a dolgokat,
- a dolgok állapotát,
- a változást,
- valamint a változás értékét.
Az evomatikában ezeket külön fogalmakként kezeljük. Jelen dokumentum kizárólag a világban bekövetkező változás fizikai és információs leírásával foglalkozik. A változások értékének és hasznosságának kérdése külön dokumentum tárgyát képezi.
A világ kvantáltsága
Az evomatika egyik alapfeltevése, hogy a világ minden dimenziója kvantált. Nem létezik végtelenül kicsi objektum. Nem létezik végtelenül kicsi változás. Minden állapotváltozásnak létezik minimális mértéke. Ezt nevezzük hatáskvantumnak.
A hatáskvantum az adott dimenzióban létrehozható legkisebb változás. Minden nagyobb változás ilyen elemi változások összességeként értelmezhető.
A világ alapdimenziói
Az evomatika szerint minden objektum és minden változás hat alapdimenzió segítségével írható le.
Ezek:
- Space (S) – tér
- Time (T) – idő
- Material (M) – anyag
- Energy (E) – energia
- Data (D) – adat
- Operation (O) – művelet
E hat dimenzió minden ismert fizikai, biológiai és információs rendszer leírásának alapját képezi.
A három alap-extent
A hat alapdimenzió három extentet alkot.
Téridő extent
SPT = S × T
A térbeli kiterjedés és az időbeli létezés együttese.
Anyag extent
MAT = M × E
Az anyag és annak energiatartalma.
Információ extent
INF = D × O
Az információ és annak feldolgozása.
A három extent együtt írja le a világban létező objektumokat és folyamatokat.
Az objektumvektor
Az evomatikában minden objektum reprezentálható egy hatdimenziós vektorral.
Jelölése: X
ahol: X = (S,T,M,E,D,O)
Az objektumvektor a következő kérdésre válaszol: Mi?
Például egy könyv, egy ember, egy számítógép vagy egy ország egyaránt leírható ilyen objektumvektor segítségével. Az objektumvektor nem értékeli az objektumot. Nem mondja meg, hogy hasznos vagy káros, csupán leírja annak állapotát.
Az Effektor definíciója
A fizikai tudományokban az energia szó egyszerre jelenti:
- a rendszerben tárolt energiát,
- valamint a változást létrehozó energiát.
Az evomatikában célszerű ezt a két fogalmat szétválasztani, ezért bevezetjük az Effektor fogalmát.
Definíció: Az Effektor a rendszerbe bevitt vagy a rendszerben felszabaduló szabad változtatóképesség.
Másképpen fogalmazva: Az Effektor az a valós fizikai mennyiség, amely képes a rendszer állapotát megváltoztatni. Az Effektor nem információ. Nem érték. Nem pénz. Valós létező.
Példák: napfény, elektromos energia, üzemanyag, mozgási energia, biológiai tápanyag, idegi impulzus
Az Effektor a változás közvetlen oka.
A hatás definíciója
Amikor az Effektor kölcsönhatásba lép egy objektummal, annak állapota megváltozik.
Ezt nevezzük hatásnak.
Matematikailag: ΔX
ahol: ΔX = (ΔS,ΔT,ΔM,ΔE,ΔD,ΔO)
A hatás tehát az objektumvektor megváltozása. A hatás nem azonos az Effektorral. Az Effektor az ok. A hatás az eredmény.
A mennyiség és minőség dualitása
A világban megjelenő változások két alapvető formában jelenhetnek meg. Mennyiségi változásként és minőségi változásként. A mennyiség és a minőség nem egymástól független fogalmak. Ugyanazon jelenség két különböző megjelenési formáját jelentik.
A mennyiség a statikus oldal, a minőség a dinamikus oldal. A mennyiség a készlet, a minőség a fluxus. A mennyiség a kiterjedés, a minőség az intenzitás. A fejlődés során a kettő folyamatosan átalakulhat egymásba.
A komplex állapotvektor
A mennyiség és minőség kapcsolatát célszerű komplex számmal ábrázolni.
Legyen: Z = M + iQ
ahol:
M = mennyiségi komponens
Q = minőségi komponens
i = képzetes egység
A komplex síkon:
- a valós tengely a mennyiséget,
- a képzetes tengely a minőséget
reprezentálja.
A komplex reprezentáció lehetővé teszi a fejlődési ciklusok és a hatáshullámok egységes matematikai kezelését.
A hatáshullám
A mennyiség és minőség folyamatosan átalakulhat egymásba. Ez a jelenség a hatáshullám.
Matematikailag: Z(t)=Ae^(iωt)
ahol:
A = amplitúdó
ω = szögsebesség
A hatáshullám a mennyiségi és minőségi komponensek periodikus átalakulását írja le.
A fejlődési spirál
Ha a hatáshullám amplitúdója állandó, akkor a rendszer ciklikusan ismétli önmagát.
Ha az amplitúdó növekszik: A(t+1) > A(t)
akkor fejlődési spirál jön létre. A fejlődési spirál az evolúció egyik legáltalánosabb geometriai modellje.
A spirál egyszerre tartalmazza:
- az ismétlődést,
- az alkalmazkodást,
- a tanulást,
- valamint a növekedést.
A hatásmennyiség definíciója
A különböző változások összehasonlításához szükség van a hatás abszolút mérőszámára.
Ezt nevezzük hatásmennyiségnek.
Jelölése: H
A hatásmennyiség a létrejött állapotváltozás abszolút nagyságát fejezi ki. A hatásmennyiség nem függ a szituációtól, nem függ az értékelőtől, nem függ a hasznosságtól. A hatásmennyiség objektív mennyiség.
Egy egységnyi objektum önmagában
H = (S*T)*(M*E)*(D*O)
hatásmennyiséget képvisel.
Az EVO definíciója
A hatásmennyiség gyakorlati mérésére bevezetjük az EVO egységet.
Definíció: Az EVO a hatásmennyiség szabványos mértékegysége.
Szerepe hasonló a fizikában használt Joule szerepéhez. Az EVO nem fizikai objektum. Az EVO információ. Az EVO a hatásmennyiség mérésére szolgáló absztrakt egység.
Az EVO lehetővé teszi különböző rendszerek változásainak közös mérését és összehasonlítását.
Az evomatikai változáslánc
Az evomatikában a változás létrejöttének alapfolyamata:
Effektor → Objektum → Hatás → Hatásmennyiség → EVO
Összefoglalás
Az evomatika a világot hat alapdimenzió és három extent segítségével írja le. Az objektumok a hatdimenziós objektumvektor segítségével reprezentálhatók. A változások közvetlen oka az Effektor. Az Effektor hatására állapotváltozás, vagyis hatás jön létre. A hatás abszolút nagyságát a hatásmennyiség fejezi ki. A hatásmennyiség szabványos mértékegysége az EVO.
A mennyiség és minőség a változások két duális megjelenési formája, amelyek komplex állapottérben és fejlődési spirálként is ábrázolhatók. E fogalmak alkotják az evomatikai fizikai világmodell alapját.