Mit jelent (és mit nem jelent) a megszemélyesítés?
Amikor azt mondjuk, hogy „egy mágneses vasdarab le akar esni a földre”, vagy hogy „vonz egy másik vasdarabot”, akkor megértjük a jelenséget, intuitívan megragadjuk az irányultságot és az eredményt, de nem gondoljuk, hogy a vasdarabnak szabad akarata van, döntéseket hoz, érzelmei vagy emberi vonzalmai lennének.
A megszemélyesítés tehát nyelvi rövidítés: olyan kifejezésmód, amely egy bonyolult funkcionális viszonyt gyorsan és szemléletesen, társadalmi analógiák segítségével közvetít.
Miért kerül elő a megszemélyesítés az evomatikában?
Az evomatika általános, színtérfüggetlen funkcionális struktúrákkal és absztrakt fogalmakkal dolgozik. Ezek a fogalmak nem egyetlen tudományterülethez kötődnek: minden szakterületen léteznek megfelelőik, csak eltérő objektumokon és eltérő mechanizmusokon keresztül valósulnak meg.
Az evomatika célja nem az, hogy ezeket a struktúrákat azonnal formális nyelvre fordítsa, hanem hogy érthető módon feltárja és összekapcsolja őket. Ehhez szükség van olyan magyarázó eszközökre, amelyek közel állnak az emberi gondolkodáshoz.
Az emberi megértés természetes útja
Az emberek mindennapi tapasztalataik döntő részét a társadalmi, kulturális és személyes viszonyok területén szerzik. Ezért az általános működési mintákat legkönnyebben személyes és társadalmi analógiákon keresztül értjük meg.
Számunkra természetes, hogy szándékokról, döntésekről, konfliktusokról, együttműködésről beszélünk, még akkor is, ha az adott jelenség nem emberi, és nem rendelkezik tudattal vagy akarattal. A megszemélyesítés ebben az értelemben kognitív segédeszköz, nem ontológiai állítás.
Megszemélyesítés mint magyarázati és didaktikai eszköz
Az evomatikai leírásokban a megszemélyesítés használata:
- szándékos,
- kontrollált,
- kizárólag magyarázó célú.
A megszemélyesítés segít felismerni az evolúciós és dialektikus mintákat, összekapcsolni a különböző színtereken megjelenő analóg működéseket és hidat képezni az absztrakt elmélet és a mindennapi megértés között.
Ez különösen fontos az evomatika népszerűsítése és oktatása során, ahol a cél nem a formális bizonyítás, hanem a struktúrák felismerése.
A megszemélyesítés határai
Az evomatika világosan elválasztja a magyarázó nyelvezetet és a szó szerinti állításokat.
A megszemélyesítés:
- nem jelent tudatot ott, ahol nincs,
- nem tulajdonít akaratot az anyagnak,
- nem változtatja meg az elmélet tartalmát.
Későbbi, formális feldolgozás során ezek a megszemélyesítő kifejezések mechanikusan lecserélhetők személytelen, logikai vagy matematikai megfogalmazásokra.
Összegzés
Az evomatika a megszemélyesítést nem világnézeti állításként, hanem kommunikációs eszközként használja.
A megszemélyesítés az evomatikában nem azt fejezi ki, hogy az anyagi világ emberi tulajdonságokkal rendelkezik, hanem azt, hogy az általános funkcionális struktúrák emberi analógiákon keresztül a legkönnyebben érthetők meg.
Ez teszi lehetővé, hogy az evomatika egyszerre legyen általános, mély és közérthető.