Milyen információk öröklődnek genetikusan? Mi az, ami öröklődik, és mi az, amit tanulással szerzünk meg?
Informatikai hasonlat
Egy számítógépbe egy operációs rendszert (pl. Wibdows11, Linux) nem egyszerű betölteni. Komoly betöltőprogram (loader) szükséges hozzá. A számítógépünk fix memóriájában jó sok helyet foglalna el „beégetve”, ráadásul elég sokszor változik a betöltőprogram valamely része, általában minden új operációs-rendszer változásnál kissé módosul a betöltő program maga is.
Ezen okok miatt nem célszerű magát a teljes betöltő programot beégetni hardveres úton, hanem csak egy nagyon egyszerű, nyúlfarknyi alap-betöltőt (bootstrap-loadert), ami majd (régebben cd-ről, ma már az internetről) betölti az rendszer-betöltőt (system-loader). Ez a rendszer-betöltő aztán majd tovább tölt, a benne lévő alkalmazás-feltöltővel (application-loader) feltölti a szükséges alkalmazásokat a számítógépbe (pl. MS Word vagy WhatsApp alkalmazásokat, játékokat stb. és társait).
A feltöltési sorrend tehát:
alap-felöltő -> rendszer-feltöltő -> alkalmazás-feltöltő -> alkalmazás.
Az alkalmazás tehát alapból nincs benne a számítógép memóriájában, azt csak az app-loader tölti fel. Magát a töltést, azaz a program végrehajtását a számítógép processzora végzi.
Mit öröklünk valójában genetikusan?
Testünk és mentális fejlődésünk hasonló alapelveken működik. Nagyon kevés konkrét mentális adatot, képet, története öröklünk genetikusan a szüleinktől. Az igazi örökségünk a létrehozási és tanulási képességeinkben rejlik.
A „feltöltő” szót cseréljük le a „felépítőképesség” szóra. A felépítési lánc ekkor így néz ki:
alap- felépítőképesség -> rendszer- felépítőképesség -> alkalmazás- felépítőképesség -> alkalmazás.
Ez az a láncolat, amivel a tudásunkat fejlődésünk során felépítjük. Ez a tanulási lánc.
Alap-felépítőképesség
Az alapképességeinket a génjeink hordozzák, DNS-ekben kódolva (anyatej-input, légzés stb.), minden mást tapasztalással, tanulással sajátítunk el. A genetikus programot a sejtjeink processzorai (a riboszómák) hajtják végre az RNS-molekulák információ-továbbító közvetítésével.
Rendszer-felépítőképesség
Testünk felépítését a kialakuló rendszerépítő képességeink teszik lehetővé, melyek döntően az örökölt fizikai, kémiai, biológiai visszacsatolásokon alapulnak. Szervezetünk öntudatlanul megtanulja testünk alrendszereinek felépítését. Ide tartozik a mentális rendszerünk felépítése is, az érzékszervek összekötése idegekkel és működést vezérlő idegközpontok és agyi szerkezet, valamint a központi idegrendszer kialakítása.
Eben a folyamatban a szüleink, családunk, óvodás barátaink és ismerőseink és a környezetünk is részt vesznek. A visszacsatolások révén öntudatlanul kialakul bennünk egy kép a világról, kialakulnak reflexek, öntudatlanul kialakulnak bennünk a kezdeti mentális memória objektumok (memók), amelyek leképezik agyunkban a külvilág dolgait.
Alkalmazás- felépítőképesség
Az érzelmi, értelmi és tudati rendszerünk szintén tanulási folyamat révén alakul ki, de itt már nem csak öntudatlan, hanem tudatos tanulás is folyik. Az iskolai tanulás, a társaságok, a munkahelyi tapasztalatok visszacsatolt rendszere alakítja ki bennünk a normális élethez tartozó érzelem- és gondolatvilágot.
Sok mindent kész információként kapunk (tanácsok, könyvek, filmek, tananyagok), de néhány dolgot már mi találunk ki, ha eléggé kreatívak vagyunk.
Alkalmazások
Az alkalmazások talán legjobb példái a szokások, problémamagoldási módszerek és viselkedési minták. Az életünkben szinte minden feladatra, élethelyzetre kapunk kész megoldási mintákat, néhányat mi építünk fel a magunk számára.
Koherencia és inkoherencia
Ha a világról felépített mentális modellünk jó, azaz koherens, akkor ezekre a mentális mintákra bátran támaszkodhatunk. Amennyiben ezek a minták nem igazán fedik a valóságot, azaz inkoherensek (téves ismeretek, elhitt hazugságok, rossz észlelések, hibás emlékezet, rossz következtetések, önbecsapás stb.), akkor nagyon sok „önveszélyes” dolgot fogunk elkövetni életünk során.
Epigenetikus öröklődés
Van néhány, az emlékezéssel, gondolkodással, viselkedéssel kapcsolatos tulajdonság, melyet nem tanulunk, sőt, nem is genetikusan szerzünk meg, hanem a DNS-ek külsejére tapadt fehérje-molekulák révén. Ezek nem információs morzsák, hanem a tanulás és viselkedés tulajdonságait közvetve befolyásoló tényezők: érzékenység, habitus, mentális tűrőképesség stb.
Ez az az öröklődési forma, mely révén a szülök megpróbáltatásai és a családi traumák biológiai öröklődéssel – de nem gének közvetítésével – jutnak el az utódhoz és befolyásolják annak mentális világát.
Mentális evolúció
Az agyunk egy komplett evolúciós környezetként viselkedik. Kiszűri és leselejtezi a helytelen (inkoherens) és felesleges vagy idejétmúlt gondolatainkat, mentális memóinkat, és meghagyja azokat, amelyek elég jól tükrözik a világot, melyek használata nagy valószínűséggel sikeres lesz és segíti túlélésünket.
Összefoglalás
Vakójában semmiféle kész képet, adatot, információt ne öröklünk genetikusan, csupán a tanulás- rendszerépítés képességét. A tudásunk és ismeretanyagunk a szervezetünk és agyunk folyamatos működése miatt áll össze teljes képpé, adatok és műveletek rendezett halmazává.
Tudásunkat rögzíteni és terjeszteni kell, ha tovább akarjuk adni társainknak és a következő generációnak. Genetikusan nem tudjuk átörökíteni.