Entitásnak nevezzük azt a rendszert, amely rendelkezik konténerrel, tartalommal, kontrollal, önálló jelenségteret hoz létre és perzisztens aktivitásra képes.
Az evomatika az evolúciós jelenségeket nem objektumok, hanem funkciók viszonyában vizsgálja. Ebben a megközelítésben alapvető kérdés, hogy mit tekintünk a vizsgálat alanyának, azaz mi az a „dolog”, amely evolúciós értelemben működik, reagál, fennmarad vagy megszűnik.
Az evomatika válasza erre a kérdésre az entitás fogalma. Az entitás nem pusztán létező objektum, hanem működő, hatásokra reagáló rendszer, amely egy adott jelenségtérben képes különböző állapotokat felvenni.
Általában egy entitás az a rendszer, amelynek működését vizsgáljuk.
Az entitás:
- hatásokat érzékel,
- erőforrásokat használ,
- állapotokat változtat,
- és saját fennmaradását vagy működőképességét érintő döntésekhez hasonló állapotváltásokat hajt végre.
Humán kontextusban az entitás lehet egy személy, szervezet vagy mentális modell; fizikai kontextusban például egy atom; társadalmi kontextusban egy intézmény vagy közösség.
Entitásnak nevezzük azt a rendszert, amely rendelkezik konténerrel, tartalommal, kontrollal, önálló jelenségteret hoz létre és perzisztens aktivitásra képes.
Másképp megfogalmazva:
Az entitás nem pusztán létezik, hanem működik.
Ez a működés nem feltétlen tudatos, nem szükségszerűen biológiai, és nem kizárólag fizikai. Az entitás fogalma így egységes keretet ad a fizikai, biológiai és kulturális evolúciós jelenségek leírására.
Az entitás az evolúció dialektikus manifesztációja
Az evomatika egyik alapfelismerése, hogy az evolúció nem pusztán változások sorozata, hanem strukturált, dialektikus folyamat, amelyben a működő rendszerek meghatározott mintázatok szerint jönnek létre, működnek és szűnnek meg. Ebben az értelemben az entitás nem előfeltétele az evolúciónak, hanem annak eredménye.
Az evomatika szemléletében az evolúció nem az entitások változása, hanem az entitások megjelenésének, működésének, egymásra-hatásának és eltűnésének folyamata. Az entitás így nem kiindulópont, hanem pillanatfelvétel az evolúció dialektikus mozgásában.
Ebben az értelemben az entitás maga az evolúció láthatóvá vált formája: az a manifesztáció, amelyben egy adott funkció, egy adott környezetben, egy adott ideig működőképessé válik.