A Struktúra törvény definíciója
(4c – Container, Content, Controller, Continuation)
Bevezetés
A 4C architektúra egy általános, skálafüggetlen rendszerelv, amely megadja azt a minimális funkcionális felosztást, amely nélkül sem fizikai, sem biológiai, sem társadalmi rendszer nem képes tartós fennmaradásra.
A modell statikus architektúra: nem folyamatokat, hanem szükséges funkciókat ír le.
A 4C architektúra alaptétele
Egy rendszer akkor működőképes és perzisztens, ha rendelkezik:
- Tárolóval (C1),
- Tartalommal (C2),
- Kontrollal (C3)
- Reprodukciós mechanizmussal (C4)
E négy funkció nem vonható össze tartósan anélkül, hogy a rendszer stabilitása meg ne szűnne.
Tároló
A C1 a rendszer azon eleme, amely az erőforrások számára térbeli és strukturális feltételrendszert biztosít. A C1 magában foglalja a tároló, a szállító és a feldolgozó térhatárolást.
A C1 funkciói:
• Térhatárolás – kapacitás, perzisztencia
• Védelem
• Reakciófelület – kapcsolat a belvilág és a külvilág között
• Input/Output szűrés
• Szállítási térhatárolás – csatornák, útvonalak
• Feldolgozó térhatárolás – reakciótér, abszorpciós és átalakulási felület
Fontos: a C1 nem hat és nem dönt, de feltételt teremt minden hatáshoz.
Tartalom
A C2 rendszer az erőforrások és az azokat kezelő rendszer, mely a létfolyamatokat, a metabolizmust biztosítja. Biztosítja a létezéshez szükséges energia és objektumok rendslkezésre állását és kezelését.
A C2 lehet a 8 alapdimenzió (tér-idő, anyag-energia, adat-művelet, mennyiség-minőség), vagy ezek tetszőleges kombinációja (kategóriája).
A C2 nem statikus, hanem állapotokon megy keresztül:
1. Resource – kívülről érkező, nyers erőforrás
2. Intermediate – részben feldolgozott, belső kezelés alatt álló tartalom
3. Ned – belső igény szerint kialakított, közvetlenül alkalmazható effektor
Kontrol
A C3 rendszer az entitás irányító komponense, amely mennyisági és minőségi döntéseket hoz az erőforrások felhasználásáról.
Feladatai: kiválasztás, időzítés, mennyiségi és minőségi szabályozás, prioritások kijelölése, visszacsatolások kezelése. A kontrol rendszer nem fejt ki környezet-átalakító hatást, nem fejt ki komoly erőt, csak az erőforrások elosztását szabályozza.
A C3 válaszol a kérdésre: mikor, hogyan és mire használjuk fel az erőforrást? C3 nélkül a rendszer pazarló, kaotikus vagy kimerül.
Reprodukció
A C4 reprodukciós rendszer az entitás osztályának (fajának) evolúciós mintálát és időbeli, populációkon átívelő kontinuitását biztosítja.
A feldolgozás helye a 4C architektúrában
A feldolgozás (Processing) nem önálló C-elem. A Processing a C2 erőforrás rendszer (metabolikus folyamat) és a C3 irányítási rendszer folyamatainak kölcsönhatásából jön létre, mindig a C1 által biztosított térben, a C4 által biztosított minta alapján..
A statikus és dinamikus leírás elkülönítése
A 4C struktúra törvény statikus modell:
- azt írja le, minek kell léteznie,
- nem tartalmaz időbeliséget,
- nem ír le folyamatokat.
A rendszer dinamikus működését az evocella modell írja le. Az evocella a 4C architektúra dinamikus megvalósulása.
Az evocella:
- időben zajló működést ír le,
- modellezi az erőforrás-áramlást,
- kezeli a Resource → Intermediate → Ned átalakulást, és
- a C3 döntéseit működés közben jeleníti meg.
Másképp fogalmazva:
A 4C az evocella szerkezeti váza, az evocella pedig a 4C működés közben.
Záró definíció
A 4C struktúra egy alapvető rendszerelv, amely szerint minden entitás erőforrás-tárolóból (C1), erőforrásból (C2), az erőforrás-feldolgozást irányító kontrollból (C3) és az entitás reprodukció rendszerébeől (C4) áll.
A működés időbeli, dinamikus leírását az evocella modell adja meg.